HTML

Férfiakért a nõk védelmében

Amit látok, ahogy látom, ahogy gondolom, ahogy értem, amit tapasztalok és ahogy érzem. Az eberek egymáshoz való viszonyulása, egymással való viszonya, embersègességùk és embertelenségük.

Friss topikok

Az idő hatalma

2010.08.01. 22:53 AdAnna

Mint a vihart megelőző csend,

olyan nyugodt a halál beállta előtti súlyos beteg,

mikor már nem lehet mit tenni,

az idő a higgadt nyugvást jelzi.

Ha az emberek ezt tudatosan tennék,

a megváltoztathatót megelőzhetnék

és a végzetet nem siettetnék,

mert kihívják a sorsot maguk ellen,

amikor erőltetik a lehetetlent.

 

       Az idő, a természet és az ember:

Az idő pénz - a pénz vásárlás,

a vásárlás a választék kisértésének választása,

a  választás elfogyasztásának többletmértékegysége pazarlás,

a pazarlás a természet rombolása,

a rombolás a természet kisajátítása,

a kisajátítás kihasználás,

a folyamatos kihasználás a források kizsigerelése,

a kizsigereléssel nem hagyva időt a megújulásnak,

regenerálódásának, sőt kipusztítva a TERMÉSZETET,

mely agonizálva okád áradásokat, földrengéseket,

mert az erdők kiírtásával a föld megkötő ereje gyengül,

az erdőtüzekkel a levegőbe kerülő CO2-dal az éghajlat egyensúlya megbomlik,

a klíma gyorsított iramban változik,

a globális felmelegedéssel a jéghegyek olvadnak,

és az édesvíz a sós óceánba folyik,

megemelve a tengerszintet a partmenti területeket elárasztva,

a sós víz bekerül a talajba, terméketlenné téve,

megváltoznak az esőciklusok,

aszályok pusztításával veszélyeztetve mindent.

A víz, a föld, a levegő láncolata megszakad,

az ember határtalan hatalmaskodásával

a természetet önzőn uralva megfojtva a kapzsik gazdagságáért.

A természet gyönyörű felszínét látva a mélyét kihalássza,

kiszívja erejét, mellyel sivárrá változtatja a harmónikus életet.

 Az ember az időt és energiát igénylő építést

a gyors rombolással teszi semmissé.

  

Várakozással telik el életünk:

mindig várunk vkire vagy vmire,

hogy minél előbb jöjjön vagy múljon el.

Ám semmit sem szabad elsietnünk,

türelmetlenül elébe mennünk.

Ki kell várni a megfelelő időt,

és akkor iziben cselekednünk.

 

Az idő börtönébe vagyunk zárva,

minden percünk ki van számítva.

Nem mindegy, mikor hol vagyunk,

és helyzetünkhöz hogyan viszonyulunk.

Ha végzetesen hibázunk,

az elveszett idővel kijavíthatalan marad tettünk,

és ha mindig igyekszünk jót tenni,

ami késik, nem múlik.

Ezért fontos a pillanat,

ha felismerjük benne a visszafordíthatatlant.

komment

Lélek és test

2010.03.07. 19:01 AdAnna

Két lélek egybeolvadása

    Mikor két lélek a világban  egymásra ébred,

mikor egy hullámhosszon egyszerre együtt érez,

ugyanazon a napon, ugyanabban a percben ugyanarra gondol,

egymásba a lelkük átvándorol.

Ám elmúlik a perc, a nap, és a két lélek elszakad,

már nem érzik ugyanazt,

fojtónak érzik az egymásra hatást,

lelkükben az elfolyt olvadást.

 

Az emberek titokba zárják bánatukat,

és ha a téma megközelíti azt,

mintha szégyellnék bajukat,

a gőgtől megsértve érzik magukat,

amitől még mélyebbre nyomják fájdalmukat:

megfertőzve a lelküket, mely nem bírja el,

kifut a testükre megmérgezve.

Pedig nem szégyen a fájdalom,

csak ha másnak okozzuk,

de ha érdekel mást is, 

tapintatlanság elhárítani,

hisz' szeretne együttérzésével könnyíteni.

Esküvőre

    Közös a jövőtök, miután egymást választottátok,

    kölcsönös szeretettel egymást boldogítsátok,

    és hogy jobban egymáshoz tartozzatok,

    sokszorosítsátok magatok.

 

Az önzetlen szeretetre a legtöbb nő képes az anyai ösztönével,

a ffi számára a nő olyan, mint a virág:

nem hasznos csak szép csupán, amire ő vágy,

mig feleségül nem veszi, hisz' akkor már hasznára vál,

de mivel önzetlenül nem tudja szeretni, szerelme nem tart soká,

s a letört virág hamar hervad ezután,

mert friss vízzel naponta nem táplálja már:

kedvesség, figyelmesség, gyengédség, jó szó,

amire egy asszony mindig odaadó.

 

Amikor a ffi mellett van szerette,

a szeretet nem érezteti vele,

de mikor ezért őt elvesztette,

hiába keresi, mert nem becsülte.

 

Kinek az érzelmei darabokra törtek,

lelke és nem tudata hasadt meg,

zavarodottnak tűnik, de nem bánt senkit sem,

nem kíván semmit és nem érdekli senki sem.

 

Ám  megnyugtató érzés a lélekerő, mely biztonságot adó, felemelő,

a szenvedésből fakad, a lélekjelenlétben jön elő.

Minél nagyobb a tűréshatárunk, annál jobban ellenállunk,

miközben lekileg, jellemileg erősödünk

és a testi erőt is tartja bennünk.

Van, aki magában nem keresi, de hírdeti,

van, aki keresi, de nem leli, mert nem érti,

van, aki csak érzi, de nem hiszi,

van, aki tud róla,de nem követi,

pedig ez az erő az, ami bizalmat ad

a tisztességes életre, s könnyebben

átvészelhetővé a nehézségeket.

komment

A szenvedélyekről

2009.12.14. 15:08 AdAnna

Minden önzés, ha túlzásba viszik, tragédiába torkollik,

kapzsiságból megeszi jövőjét is.

Az önző embereknek fordított értékrendjük van,

nem azt becsülik, akinek-, aminek értéke van,

csak pillanatnyilag élvezetet kapjanak,

minden jelenlegi feltétel nélkül,

aminek későbbi visszahatásaival nem számolnak,

mert a korlátok megzavarják mámorukat.

A gyorsan halmozó élvezetükkel megalázóan sürgetik halálukat,

és a hasonló barátaik úgy szeretik, hogy ehhez hozzájárulnak.

 

A kapzsiak, mint a rögtön élvező ffiak,

infantilis emberek maradnak,

mindent azonnal maguknak akarnak.

 

Ami túl jó, az káros, pláne, ha sokáig élvezzük,

mert az ellentétére esünk.

A szenvedély szeretete kapzsi önzés,

nem megelőzi a rosszat, sőt tetézi.

Csak azért, mert jelenleg ízlik, pedig tudja fogyasztója,

hogy végzetes lehet neki,

mégis élvezi rendszeresen, aztán csodálkozik:

miért pont ő halhat bele,

s közben alázatos szeretettel hagyja,

hogy az egye meg.

Olyan függőségben él, amely tudatlan önjelölt rabként uralva,

kellemesen érzőnek tűnő önerőszak,

élete végéig élvez öngyilkosa,

melyeknek hossza fordított arányban van,

amíg a szíve bírja.

 

Ki minél feszültebb, annál jobban bírja a szeszt,

de ez a függőség átka is, mikor az élvezője nem tűri a stresszt,

és a piával hesegeti, de nem kergeti el.

Ki minél stresszesebb, annál jobban bírja a piát,

de ez a függőség átka is, amikor függője a stresszen nem jut át.

Akik szórakozásból szoknak rá,

számukra kezdődnek igazán a problémák.

A személyiség-zavarodottak később sem bánják,

mert be nem látják,

hogy magukat a halálba sürgetve jutalmazzák.

 

Az alkoholizmus igénye:

    Csak egy, de összetett fő eredete a 2 nemnél az erő pótlása ahhoz,

hogy önmagát fesztelenül érezhesse, hogy a felelősség terhének elviselését   

elnyomhassa tompított agyában.

Ezt tudat alatt szégyellve ellensúlyozzák sokan a környezetük agresszívitásásával.

Bármilyen művelt, de nem intelligens, nem látja be,

hogy a nehézségeket tudatosan nem viseli el.

Az értelem mindegyikből hiányzik,

mert szellemével engedi negatív késztetéseit.

Az alkoholba menekülőknél az önsajnálat így nyilvánul meg,

aki ráadásul mást okol mindenért, pedig az szenvedi el.

Durván hangzik, de én szenvedtem és a férjem halt bele.

Hiába mondtam neki: Megnézheted magad 40 éves korod után-,

még én is alig hittem el, hogy nem belebetegedett,

hanem 44 évesen elvitte a halál.

  Utolsó lélegzetig c. film nyomán:

   A lázas sötétség megfojt,

a törékeny remény álmos útra téved,

az élet megvámolja a romantikát,

mert korlátozza önmagát.

Az álom tönkretesz, barátom a halál,

a csillagok közel.

A felnőttek személyisége eltűnik,

szídják azt, aki mutatja a jó útat nekik,

mert ezzel magukat megalázva érzik,

pedig nyivánvaló, hogy magukat megalázottá teszik.

 

Én nem álmodoztam soha, önmagam becsaptam volna,

másokat sem ámítottam, sőt rájuk jobban vigyáztam,

bár ezért kegyetlennek mondtak.

Eszerint élvezik az emberek, ha illúzióban fetrengenek,

kiváncsiak, de a valóságot nem akarják elhinni,

és ha beüt a következmény, azt tudomásul venni.

Olyan zagyva képzelgésben élnek és undorító önzésben,

hogyha érdekelné is őket, észre sem veszik,

mindazt mások rovására is teszik.

 

Mások érdekében szólok, nem a magaméban,

megoldom tettekben is problémájukat,

de ha ők belőle nem tanulnak,

szerencsétlenségre hivatkoznak.

Van, amit helyettük nem csinálhatok meg,

és  nekem fáj legjobban, hogy tehetetlenek.

Nem sajnálatra méltók, mégis sajnálom őket.

Nem erőltetek senkit semmire,

a közös dolgokban megcsinálok mindent,

nem hagyom, hogy elvesszünk benne.

Vannak, akik pont ezért kihasználnak,

 de ácsi, mindennek  határa van.

 

Minden indíték szenvedélyből fakad,

de annak módja mutatja,

tulajdonosa mennyire uralja.

 

 A szenvedély a világ mozgatórugója,

a művészi alkotás érzelmi alapja,

a szerelem eksztázisa,

amíg káros hatások nélkül

bele nem hajszolja magát és környezetét

passzióból a passióba.

 

Aki tudatosan belemegy önzésből kicsit is a rosszba,

mely élesztőként duzzad nagyobbra,

menthetelen lesz kipróbálója, ha még folytatja,

a bűnnek lesz szolgája és korai halál a zsoldja.

 

Mikor nem tudsz uralkodni magadon,

a szenvedélybetegségbe menekülve azt hiszed,

senkit nem bántasz meg.

Ha magadért küzdesz, erős vagy,

ha másért, erősebb vagy,

de ha önző vagy, minden erődet

magadnak tartogatod,

és akkor vagy áldozat

végsősoron.

 A szenvedély végpontja a folytatásának kimerülése:

vagy a pénz pumpálásának kiapadásában,

vagy a pia által való kiütésben,

de ez átmeneti a másnapi felerősödésben,

mikor negatív visszaható erőként érvényesülve

hagyod a bűnös pénzszerzés kényszerét magadon,

a lelkiismeret kiiktatásával előnybe részesíted

a hedonista élvezetek folytatásához.

 

A szevedélybeteg nem igazi szerencsejátékos,

nem a szerencsés vég szenvedélyének legfőbb célja,

mint a távfutónak sem, hogy elsőnek  érjen célba,

hanem a tájban elvegyülve a szabadság mámorát élvezi.

A gépi játék szenvedélybetegének a nyeremény

csak a játék hevében pezsgő remény.

 

Ha nem kap az ember gyerekkorában intenzív szeretetet:

következetesen törődő foglalkozást,:

játékosan fejllesztve a szellemét,

hogy észrevétlenül természetes folyamatban megerősödjék,

az egymáshoz tartozás érzelmi kinyilvánításának

éreztetése és a kölcsönös visszajelzése nélkül

káros önzéssel eltelve, a nem törődést érezve,

környezetében nemtörődöm szabadsággal

magának mindent megenged,

válogatás nélkül, gátlástalanul megszerzi

az önérzetét nagyobbító, lelkifájdalmát elnyomó feltöltődést,

mint a hatalmi kielégítetlenségét hajszoló politikus,

aki diplomatikusan fogalmazott szélhámos szövegével

átveri a közösséget, meglopva szemének látóhatárát,

hogy elvehesse azon kivüli tartalmát.

Ha már ez sem  elégíti ki a szenvedélyfüggőt,

és még rá nem eszmél káros tartalmának tarthatatlanságára,

hogy értelmet talájon, vagy őt rávezetve hasznos célra,

ha magában nem is bízik, de elfogadja a segítő erőt,

már jó emberré válhat,

mert felismerve  nyomasztónak érzi

a sorozatosan károsító, mélyre süllyesztő szenvedélyét,

beismerve nyíltan tettét, elindul a megváltozás felé.

 

 

 

komment · 1 trackback

Férfi kontra nő

2009.07.08. 20:04 AdAnna

 A férfinak először a nő lelkét kell megnyerni ahhoz,

hogy a nő is a mélységbe zuhanhasson.

Érzelem nélküli nőnek kell lennie,

akinek az együttlét  csak játék-szex,

mint ahogyan a legtöbb ffinak ez.

 

A ffi azt képzeli, ha "megkapta" a nőt,

akkor már birtokolhatja is őt,

aki ha gyermeket szül, úgy gondolja: neki,

pedig csak tőle, nem neki,

mert akárhogy is nézzük,

a felelősség azé, aki megszüli,

etetni, óvni azt a csodát,

akiért a nőnek meg kell "szenvednie",

amely a kötelessége,

míg a ffinak megadatott,

hogy csak élvezhesse.

A nő a hős, a ffi csak hősködik,

mert mindíg sikerélményre vágyik.

A ffi akit vagy amit meghódított,

az már nem nagyon izgatja.

Micsoda életszemlélet,

vagy inkább nincs is életszemlélete?

 

Midíg nehéz a nőnek, pedig neki sem könnyebb.

A ffi a könnyebbet nézi, é s a nehezét átengedi,

udvariasságából ez telik.

 

Nem tudom, melyik idióta ffi találta ki, hogy a nő verve jó,

hisz" ezzel csak elüldözik maguktól,

mivel erőszakkal nem lehet szeretetet kicsikarni,

habár nem is az kell nekik,

hanem  hogy idomuljon hozzájuk a nő mindig.

 

A ffi azt szeretné, ha a nő nem gondolkodna,

mert akkor rájönne a hibáira.

Neki csak az a fontos,

hogy az ágyban legyen nagyon jó.

Nem szereti, ha a nő ellenkezik,

csak úgy tegyen, ahogy ő elképzeli.

Valójában tele van érdekjellemmel:

meddig képes nemzeni,

de legjobban nem is ez érdekli,

hanem  a kéj gyönyörének élvezete,

és hogy addig nem beteg:

egészséges, egész ember,

vagyis férfi a szószoros értelemben.

Ám ez csak a látszat, ami addig tart,

amíg véglegesen le nem lohad,

ami a sok másféle élvezettől nemcsak nemzőképtelenné,

hanem impotens, sőt gyenge lesz s tehetetlen.

Amíg úgy érzi, tele van erővel,

mindenre képes, de azt nem tudja, ,

mi az a minden egy nő megtartásában.

Ő azt hiszi, eltartásában,

de valójában fordítva van:

a nő nem a gyöngébb nem,

hanem a gyöngédebb.

Ám megmutatja erejét a nő,

ha a ffi mellett nem érezheti magát nőnek,

és ffiasként kell viselkednie.

 

Akit szeretnek a ffiak, vagyis csak vágynak rá,

és ha az nem "enged", azt mondják:

" Mert nem szeretsz, haragszom rád.",

és bosszúból féltékenykednek.

Ha nem kapják meg a gyönyört attól, akit kiszemeltek,

a kisebbségi komplexus gyötri őket.

Ettől betegek és nem attól,hogy nem "szerethetik" a nőket,

mert azok belseje és nem belső tulajdonságaik kellenek.

Csak arra büszkék az ilyen ffiak, ha nemzőképességüket

gyermek bizonyítja, és apákká válnak,de apának nem vállalkoznak,

legfeljebb a nevüket adják, de többért nem felelnek,

csak a ffiasságukat bizonyítják vele. 

                                                   

                                                  -  2. -

 

  A nő érzelmi lény, a ffi csak érző lény,

a nő empatikus, a ffi emfatikus.

Amig a nő át is érzi a másik érzéseit,

a ffi csak a sajátját érzékeli:

biológiai felépítésén túl nem képes érezni,

csak addig, amig őt érdekli:

hogy az "érzékelő csápjával" a "közeget" mennyire élvezi,

és a közös aktusban őhozzá a nő hogyan alkalmazkodik.

A ffi nem partnere a nőnek,

de a nő az legyen  a ffnak mindenben,

hogy élvezetéhez a nőt használhassa eszköznek.

 

A nő annyira szeret, hogy szerettéért mindent megtesz, 

de akkor van baj, ha helyette is tesz,

és felad érette mindent.

A ffi ha szerelmes, elveszi, amit akar,

-ezért mondjuk, hogy elveszi feleségül-

mert örömöt okoz neki.

E szavak fogalmazódnak meg a Meet Joe Black c.filmben a szerelem meghatározásáról:

"Ez nem szerelem, hanem céltalan lelkesedés,

 amit ki akar elégíteni,

távol attól, ami számít:a bizalom, a felelősség,

vállalni a döntései terheit egy életen át,

hozzájuk méltó lenni,

és főképpen nem bántani szerelme tárgyát.

Ez a szerelem, ami szorozva a végtelennel

az örökkévalóságba helyezve."

 

A nő maga az élet és sokx talán a végzet,

a ffi meg csak élvezi az életet,

és hibáztatja  a végzetet.

Ezért is hívja úgy a férj a nejét:Életem.

Ez akkor is bejön neki, ha rabló toppan elébek,

aki felszólítja követelőzve: "Pénzt vagy életet!"

Mire a férj odaszól nejének:

"Életem, a rabló úr téged akar."

Hogy ez milyen megkönnyebbülés a ffnak,

melyet 2x-esen is kihasznál a nő által:

eleinte "benne" a házasságukat élvezve,

majd elhasználva később inkább magát féltve,

"föláldozza" őt, hiányát sem érezve,

mert még sok nő van, akivel eljátssza uezt.

 

Mindegy neki, milyen a nő valódi értéke,

csak élvezhesse, még akkor is, ha nem tetszik, de

lerészegítve elcsábul észtveszítve,

mert ha egy lány rá hálóját kivetve,

akit ő soha nem vett észre,

incselkedőn elcsábítva, teljesen elhülyítve

hagyja magát, hogy büszkeségét elveszítse:

besétál a csapdába, amiből nem tud menekülni már józanul sem,

mert tette következményeit vállalni kell,

mivel hagyta, hogy a lány ráragadva

közös gyümölcsükkel összekösse sorsukat,

a fiúnak annyi már csak a becsülete,

hogy a lányt feleségül vegye.

Ám mivel nem bírja az egyértelmű, nyilt erőszakot,

melyet igénytelen mohoóságának köszönhet,

el akar válni, pedig a lányt nem szídhatja,

kinek csak annyi a bűne, hogy őt annyira szerette,

hogy meg is szerezte,

ő pedig elfogadta az érzelem nélküli élvezetet,

még ha a sok piától rá nem is emlékezhet.

Miért ivott olyannal annyit,

amennyivel nem tudja magát kontrollálni. 

Az emberi ostobaság határtalan,

önző tette visszacsapva

beleviszi saját csapdájába.

Ezt minketten megérdemlik,de közös tettük eredményéül

az áldozat ártatlanul árván marad szülők nélkül,

mert ő csak eszköz, amely által kiderül

az egymás iránti érték nélküli valódi érzésük.

Kettőn áll a vásár, de ahogy napvilágra kerül az igazság,

amit vettek, ha meg is ettek,

de a 3. marad igazán egyedül, sehogy sem szeretve,

semminek tekintve.

 

A ffi hedonista: az örörmöket hajszolja, ahány nő, annyi öröm.

A nőnél ez fordítva van: csak keresi az ismeretlen lélekfelemelőt,

és ha végre egye rátalát, neki már nem kell több.

Ez a különbség csaló ffi és csalfa nő közt.

Mindkettőjüknek a partnerkeresés nem csak partnerkeresés,

hanem kisérletezés, melyben a nő az eszköz,

aki megmeri  válogatni, ki "használja " őt.

 

A ffiak gyerekek maradnak,

csak a vágyaik igénye nő egyenes arányban

fizikumuk fejlődésével biológiailag.

Azt hiszik, ha egy nő rájuk mosolyog,

tetszik is nekik, és kölcsönös tetszést gondolván

ő az igazi NAGY Ő.

Ha a nő csábít és ha a ffi hódít,

hazug lehet mindkettő, 

és minél hiúbb az ember, annál inkább naiv.

 A nő egy kis jószóért hiszékenyen

engedelmeskedik mindenben,

mert reméli, hogy párja jó lesz, de nem,

csak büszkébb még jobban követelőzve.

                                                    

 Az eskűtétel az esküvőn 1 párnak,

mint 2 fél egésszé alakulásának,

hogy jóban-rosszban kitartanak,

utóbbi nem azt jelenti, hogy a rosszindulatban:

egyoldalú, öncélú követeléses állapotban.

Ezért van az elhidegülés és ezután a válás

azoknak, akik tovább már nem bírják.

 

A ffi csak félember asszony nélkül,

mégis piszkálja rendületlenül.

Észre sem veszi, nejének ez rosszul ül,

tőle elhidegül és magára marad végtelenül.

A nő a védtelen, mégis a ffi marad védtelen.

 

A ffit nem feszélyezteti  az együttlétben,

hogy lesz-e következménye "örörmének",

a nő  mindenképpen izgul odaadásában,

lesz-e vagy nem gyümölcse.

 

A ffiak csak az ágyban őszinték,

sőt a hivatali titkokat is elárulják mág,

hiszen Mata Hari is így tudott meg

a "kedves" politikusoktól sokmindent.

 

A ffi addig készséges, amig el nem hiteti, hogy tökéletes,

aztán elengedi magát, és a nőtől várja vissza

azt a  megeröltető kezdeti odaadását felnagyítva.

 

Ha a ffi ajándéknak érzi a nőtől a gyereket,

a nőnek az az ajándék, ha megfogan tőle,

de sosem a ffnak szüli gyermeküket, hanem minkettőjüknek.

Ám nem a tulajdonuk, hisz' ő is külön egyén,

akit fel kell nevelniük szeretetben.

Viszont ha a ffi nem vesz részt a nevelésben,

akkor nem apja csak nemzője,

mint nekem csak névadóm, akitől eredtem.

A sors kegyeltje a nő, ha meg van áldva gyermekkel,

s akiért minden szenvedést vállal szívesen,

mert  ez a csoda életének értelme.

A ffinak a nő a csoda, mivel őt a gyerekkel nem pótolhatja.

Habár sok ffi megteszi: erőszakkal "betesz" neki.

 

A ffi azt hiszi, neki mindent lehet, ám a nő azt tegye, amit ő szeret.

Pedig elvetni a magot könnyű "munka", csak élvezet,

míg hordani, táplálni, védeni elkötelezettség egész életben.

A felelősség teher, amit a ffi nem visel el,

viszont a nőnek vállalni kell,

ezért ha kudarcba fullad bármi, a nőt szokták okolni.

A ffi szereti, ha a világ forog körülötte,

nem sokat tesz érte, de mindent megkövetel,

és kényelme érdekében a nő tökéletes legyen.

A ffit ha elkényeztetik, ha nem,

akkor is büszkén követelező lesz.

 

Ha a ffi adja előbb oda a tel.számát és nem a nőjét kéri el,

azért, hogy először te hívjad, felkínálhasd magad.

Ez növelné büszkeségét,

de ha ő hívna fel előbb, félne a kikosarazástól,

és mivel a "sült galamb a szájba repül" c. illúzió

addig lesz igaz történet,

amig a nők azonnal odaadják magukat,

és ezzel elkényeztetik a ffiakat,

amit már gyerekkorukban megszoktak:

    ha egyke, az anyja csak vele foglalkozik,

    ha viszont magára hagyja, követelődző zsarnok lesz,

    ha testvére van, csak részszeretet érez,

és ezért duplán elvárja a nőtől, hogy kényeztesse.

 A ffiak állandóan vajúdnak az agyukkal,

 saját borotválkozásuk is teher,

a nő egész lényével másokért terhes,

elviseli, ha akarja, ha nem,

de vállalja is egész életében.

Csak 1 szülő van: az anya,

mert a ffi csak nemző apa.

 

Más áldozatot hopzni és önfeláldozónak lenni.

Ha a nő nem áldozza fel magát a családnak, 

a ffi azért nem teszi meg, mert neki megalázó,

és mivel a sztereotipia szerint a nőnek kötelező.

Ugyanakkor a ffi büszkeségénak kell, hogy ő legyen a családfő,

és szerinte ő hoz még akkor is áldozatot, ha őt eltartja a nő,

mivel ő a családban a "legfontosabb fő".

  

A nő 2féleképpen szeret:

   a gyermekét felelőségteljesen, a férjét gyengédséggel.

A ffi csak 1féleképpen szeret:

   "imádja" a nőt, de csak azért,

    mert általa éri el gyönyörét.

 

Amikor a nő elfogadóan odaadó, esetleg szerelmes,

a ffi magának mindent megenged,

de elég, ha csak jó hozzá a nő,

máris elszabadul alatta a hő,

amely felemeli őt.

Erre a nő, ha ne m is rögtön,

várja a visszaváltozást,

 s még elnézi a ffi mérhetelen szabadosságát.

Ezt arra véli a ffi, hogy mindenek felett repülhet,

még a nőre is lenéz,

és elvérja, hogy őrá csodálattal nézzen föl felé.

Ám a nő elcsügged, összeomlik,

és még a ffi csodálkozik:

miért konyult le a nő, míg ő oly remekül

repdes a semmittevéstül.

Az közös "ágyalkodásban" azért figyel csak a ffi a nő érzésére,

hogy hogyan érez benne,,

mert attól függ sikerélménye, vonzereje.

Arra már nem gondol, hogy a nő fásultságát ő idézi elő,

és értetlenül kérdezi:

Neked is rendelkezésedre állt a fél perc,

és ha nekem jó volt, neked miért nem?

Hát mert a ffi még mindig kamasz,

akinek magömlése van,

de már annyira felnőtt agyilag,

hogy keres magának egy nőt,

akibe beleültethető.

Hiába akarja, ha fel nem fogja:

az ilyen akarásnak nyögés a vége,

de nem a gyönyörétől,

hanem a gyökérségétől.

Annyira nem barázdált az agya,

mint amennyire nagy a koponyája,

hogy a nőt fel kéne készítenie empatikusan:

ne csak magát érezze a nőben,

hanem figyelmes gyegédséggel

együtt élvezzen a nővel.

A nő nem robot, ami programra működik,

sokkal érzőbb lélek, mint akarnokai,

akiknek csak igényei vannak,

de nem szeretnek, ami nélkül nincs szeretkezés,

csak szexéhség, kéjigény,

mert lusták és macerás a ffiaknak,

nem elérni, hanem megkapni akarnak.

Ezért, ha rögtön nem úgy történik,

ahogyan elképzelték, agresszívak lesznek,

mint a hisztis gyerek követelődzködve.

A nőt terülj-terülj asztalkámnak nézik,

és általa mindazt, ami ábránd,

de érte nem sokat tesznek, sőt a nőtől várják el,

hogy amit nekik adhatnak, azt is ő teremse meg.

Mégis a ffi büszke magára, talán

mert a semmivel sikerre talált,

hogy behálózta a nőt, aki csak erre várt,

és még meg is főzette saját magát.

 

A ffi a nő érzésétől "duzzad",

míg a nő érzelemmel vágyakozva a ffihoz tapad:

a ffi csak érez, a nő érzelemmel éreztet.

A nő vonz, mint a mágnes,

s a ffi vonzódik hozzá, mint 1 álszent.

 

A nőnek hosszabb, sokkal mélyebb

érzelmekre van szüksége, hogy becsavarodjon,

míg a ffi azonnal begerjed, 

mert lecsúszik  mélyre érzelme ,

ezért csak érez.

 

 A feleség mindenes: állandó szerető, ki mindigkéznél van,

ha megúnja a férj, még jó tartalékosan,

mikor a "barátnő" unta meg affit unos-untalan.

Közben az asszony anya is,

mert erről a férj "gondoskodik",

hogy ne únja magát egyedül,

mikor ő máshol élvezkedik, ez lehet minka is.

És ott a háztartás: főzés, mosás, takarítás,

hogy fáradjon ki a nő, hogy este ne kelljen neki

megkívánnia urát, kinek épp ha nincs barátnője,

ezt rója fel nejére értetlenkedve.

 

A ffi számára a boldogság a szex,

de a nővel ezt is lezseren vesz,

mert könnyítésként érez,

szerinte a nőnek is ez,

ezért mondja neki: boldoggá teszlek,

de fordítva fontos a nőnek:

minden más biztonsága után jöhet a szex.

 

A nő a gyengébb nem fizikailag, de nem agyilag,

a ffinál ez fordítva van,

főleg mikor sokx módosult tudatállapotban van.

 

A ffiak csak villognak egy "jó" nővel,

nem rá büszkék, hanem magukra,

hogy ilyen nőt szereztek,

de ha az autójukkal kérkednek,

csodálkoznak, mikor a nőnek

inkább az tetszik,

pedig azzal hódították  meg.

 

komment

Nőkről nőknek

2009.07.08. 17:15 AdAnna

Büszkén viseld nőiességedet,

ha nem tökéletes, s róla nem tehetsz,

ne szégyeld miatta lényedet.

 

Intelem: Ha nem tudjátok elfogadni a ffiakat úgy, amilyenek,

            akkor jobb, ha nélkülük éltek, mert csak fájdalmat okoznak néktek.

 

Előre érzelmeidet ne tápláld,

csak ha jól ismered bizalmasát,

és érzed mellette magad biztonságát.

Ne engedd, hogy hiúságodat hízlalják,

és vele közben lelkedet elnyomják,

mert csak a testedet akarják.

Ha hamar megadod magad ,

máskor már egy füttyszóra ugorhatsz,

ennyire ne legyél egy odaadó ingyenkurva,

ha feleségül vesznek, úgyis mindenes leszel.

 

komment

A férfiakról, férffiaknak

2009.03.24. 19:09 AdAnna

Üzenem az összes ffinak:  Ha emberségesek lennének,

                                   a nőket is embernek néznék,

                                   a saját életüket is jobbnak éreznék,

                                   de ha nem becsüli a ffi a nőt ,

                                   csak kívánja őt, nem érdemli meg,

                                   hogy tisztelje a nő.

Ha tökéletes nőt szeretne, ő is legyen külsőleg-belsőleg tökéletes.

Ha csak egy fokkal szebb az ördögnél, legyen legalább stílusa kellemes.

A szépfiúk ne csak addig legyenek kedvesek, amíg és amikor meg "akarják kapni"

a nőt, mert a nőt mindig szeretni kell figyelmességgel és gyöngédséggel,

nem az erőfölényével, hanem a védelmet képviselő megbízhatóságával.

Kívánok jó érést a személyiségfejlődéshez!

 

A ffak szerint a házasság diétára fogás, de azért az étlapot megnézik.

A házasság a legkisebb koalíció, amely védelem a külvilág elől,

de ne vigye haza a ffi a feszültségét, ne reagáljon ingerülten az otthoni szóra,

társával kommunikáljon a problémákról, egymás megnyugtatásával.

Az otthon melegének megtartásával a közös otthoni munka vállalásával

több szabad idő jut egymásra,s a kellemes közös élményekkel

szorosabbá válik a kapcsolatuk, egymás nélkül a másik fél hiányérzetével

közelségükkel magukat valóban egésznek érezhetnék.

A nem kölcsönös, reálisan elfogadható, csak egyoldalú érdekek igényével

számolhat azzal a ffi, hogy üres lesz a lelke, hiányérzettel nyomottan.

Az otthoni oázis a világ érzelmi pusztaságában megpihenés a stresszes életünkben,  

 de ha a ffiak ott engedik ki családjukon levezetve a saját magukban feldolgozni nem tudó

sérelmeiket, pokollá válik az otthon melege az  indulatok felégetésével.

Pedig a család a társadalom kicsiben, de sokkal több annál:

szoros együvé tartozás= összetartozás. Család nélkül  csak lakás az otthon.

Nagy tévedés, hogy a nők a ffiakért vannak. Az nem baj, ha a nő lehetőség számukra, 

baj az, ha kihasználják. Ergo, a lehetőséggel élni kell és nem visszaélni.

 Sokx a nő tűrőképességétől függ, meddig tart egy kapcsolat, pedig a figyelmességet,

törődést többszörösen is viszonozza anyai ösztönszerú gondoskodásából fakadóan,

amely által tartósan harmónikussá válhatnak mindennapjaik.

Ha valóban szereti a ffi a nőt, soha nem bánik vele tiszteletlenül, nem bántja lelkileg, se fizikailag, bármilyen okból is haragszik rá. Legfeljebb addig tartott a szeretet,de a közön-

séges reakciójával csak saját magát minősíti, és valóban eléri vele, hogy még jobban

romlani fog az esélye a kapcsolat helyrehozatalára, mert már ő sem lesz érdemes a

szeretetre, sőt a tiszteletre sem. A kötődést durvasággal nem lehet éreztetni.

Pláne, ha a ffi külön útakon jár , és kifárasztja saját magát:

   A ffi kalandra éhes, mely mindíg veszélyes

   szereti, ha az adrenalin emelkedik,

   mely izgalom neki jólesik,

   de a negatív stressz ellen úgy védekezik,

   hogy inkább levezeti

   egy másik kalanddal: a szoknyavadászattal,

   s főleg azért, ami alatta van,

   mert az a dopamint emeli a tesztoszteronban,

   mely hormon egész életében hajtja és vezérli

   ész nélkül, mintha az nem is volna neki.

Az ilyen ffi nem tudja, mi a hűség, mi a szeretet,

egy nőt nem szeret, ám érdekből mindegyiket.

Sőt azt "akarná", ha mind csak őt szeretné,

mint ahogy saját magát imádja Nárciszként.

Az ilyen ffinak nincs önkontrollja, mert alacsony a szerotoninja,

nincs felelősségérzete, de annak már nincs hormonális oka,

csak egyszerűen önző, lusta, illuziókat kerget,

amelyben ő a felsőbbrendű ember,

pedig minden szexi örömöt a nőknek köszönhet.

Viszont éppen ezért hajszolja őket,

és mint minden szenvedély, ha túlzásba viszik,

ráfogja, hogy tönkreteszik.

Büszke és meggondolatlan,

az összes felelősséget áthárítja a nőre,

aki örüljön -szerinte- ennek a lehetőségnek.

Nincs szégyenérzete, csak gőgös büszkesége,

megbízhatatlan, hazug, rapszódikus,

csak ígérgetni tud, mint egy politikus.

 

 A ffiak annyiszor félrekúrnak,

hogy sokx testvérek találkoznak,

akik egy harmadikat összehoznak,

abnormális lesz, nem csoda,

ezért a világ idiótákkal tele van,

s így a világ egy szappanopera.

 

A ffi csak képzeleg,

egy ideát képzel el,

ezt kergetve minden nőben,

ebben tetszeleg,

s ezért mindíg telhetetlen.

A gáláns fajta ajándékkal veszi meg a szeretetet,

a smucig csak ígérget,

de mind2nek"drága a nő,

pedig egyik csel sem kötelező.

Hazug minden bók,

csak hízelgésre jó,

mert érdekből való.

 

 A híres ffibecsületről:

A ffiak nőügyekben fedezik egymást, összetartanak,

de haverok sem lesznek, ha barátjuk  nőjével megcsalatkoznak,

hisz' ha tolvaj tolvajtól lop, kiugrik a bicska,

egy apa is félti lányát, mert tudja,

hogy a fiú ffiként megbízhatatlan fajta.

 

A legtöbb ffi lusta nemcsak testileg, szellemileg is:

nem mer megmozdulni, gondolkodni se, az egész lényét védelmezi,

és nehogy megerőltesse az agyát,

így kíméli magát,

sokx olyan közgazdász, aki csak a követel oldalt ismeri,

a tartozikot nem.

A többx-ösen hűtlen ffi olyan mint az egér,

hogy megtalálja a helyét,egy luk neki nem elég,

az "egylukrajárást" megunja,

s ezért a sokat váltogatja.

 

Amikor a ffi mellett van szerette,

a szeretetet nem érezteti vele,

ám amikor ezért őt elvesztette,

hiába keresi, mert nem becsülte.

 

A ffiak abban hisznek, akiben nem lehet,

és azt nem becsülik, aki hűséges.

 

 

 

 

 

 

komment

Emberjellem

2009.03.02. 18:50 AdAnna

Minden ember egy külön egyén:

individuális:egyedi, sajátos,

ám sajnos individualista:önző is.

Nem vagyunk egymás tulajdonai csak hozzátartzói,

s mivel egymásból leszünk, mert egymáséi lettünk,

nem jelenti azt, hogy egymást kisajátíthatjuk,

kihasználjuk és elhasználjuk.

Egymás kiegészítöi vagyunk mentálisan és fizikálisan,

és  mindenkinek csak akkor jó, ha kölcsönösen hasznosan.

 

Aki nem tudja, mit tesz vagy nem, aszerint végez,

s azt letagadón kifogásokkal védekezve nem vállalja önmagát,

megbízhatalan hangulatember, szeszélyes, labilis,

felelőtlen az érzelmeiben is.

 

Az ismert jelen az embereknek jelentéktelen,

az ismeretlen jövő csak jobbnak képzelhető,

mert a holnaptól várnak még többet,

pedig ha megbecsülnék a közelit,

valóban szép lenne a távoli is.

A jót nem becsülik, csak ha elveszítik, akkor hiányzik,

mert olyan természetes, ha jó történik,

de az már rossz, ha nincs.

Csak később bánják, hogy jó szó nélkül hagyták,

szembe nem dícsérik, úgy érzik, magukat kisebbítik,

s szeretik halála után, mint Otello Dezdemonát.

Shakespeare is így érezte:

       "Fáradt vagyok, ringass el, ó halál,

        az érdem itt koldusnak született."

 

Azért bántják egymást az emberek,

mert csak a saját fájdalmukat érzik,

a másikét észre sem veszik, sokszor félreértik,

de meg nem kérdezik, hogy megértsék őt is.

A fa sem sír hangosan, hallhatóan,

mégis fáj neki, mikor belevágnak.

 

Az emberek titokba zárják bánatukat, és ha a téma megközelíti azt,

mintha szégyelnék bajukat, a gőgtől megsértve érzik magukat,

amitől még mélyebbre nyomják fájdalmukat:

megfertőzve a lelküket, mely nem bírja el,

kifut a testükre megmérgezve.

Pedig nem szégyen a fájdalom, csak ha másnak okozzuk,

de ha érdekli mást is, tapintatlanság elhárítani,

hisz' szeretne együttérzéssel könnyíteni.

 

Mindenki szeretné, ha elfogadnák, de nem tesz olyat, amit más kíván.

A szexet megkapni nem elsődleges, elérni azt a legvégső eset,

mert a test melegével nem játsszani kell, annak lelkét megnyerni érdemes,

és a kitárt bizalommal a csúcsra juthat el.

 

Az emberek  a bajtól pánikszerűen menekülnek, nehogy megbírkózzanak vele,

annyira féltik magukat, hogy közben bajban hagyják társukat,

de ha ők nem tudnak szabadulni, elítélnek másokat,

miért nem segítettek neki.

 

Az emberek szűk látókörűek:

azt hiszik, amit nem látnak, az nincs,

tehát nem is létezhet: idealista szemléletűek.

 

Legtöbben a saját érdeküket féltik,

és ha más velük együtt nem működik, képesek őt zsarolni,

de ha ez sem működik, az akarnok őrült a "szófogadatlant" megöli.

 

Sok ember úgy alkalmazkodik, hogy alakoskodik:

képmutató, ez olyan undorító.

Fehérnek mutatkozik, aki 7 színű,mert a fehér 7 szín összetevőjű.

A fekete 1 konkrét szín, amely nem véletlenül

a halált szimbólizálja, mely biztos kimenetelű.

 

A képmutató emberek nem szégyellik, amit rosszul tettek,

de rosszul viselik, ha nyíltan megszégyenülnek.

Akkor miért csinálnak szégyenleteset?

 

Nem illuzió a világ, -ahogy sokan mondják-,

hanem csupa hazugság.

Nem Isten verte meg, hanem az emberek,

akik saját maguk gyilkosai:

mindent kifosztva elpusztítanak

önzésük miatt.

Így sose lesz béke az emberekben,

ha mindig többet követelnek,

semmivel sem elégedettek: telhetetlenek.

 

Az embereknek szükségük van vezetőre,

aki a jó úton vezeti és összetartja őket,

mert maguk nem tudják, mi a helyes,

és mindegyiket a hangulat uralja,

a jó vezető irányítani tudja,

hogy a közös célt közösen elérjék majd.

Ám mivel  sok az álpróféta,

és az emberek hiszékenyen bódulnak a szép szóra,

eltereli őket saját céljaira,

és sorsukat a mélybe sodorja.

A történelmet a politika írja,

a sok álpróféta, hogy saját érvényét igazolja,

felhergeli népét a hazaszeretetre hivatkozva,

s felhasználja "saját hitvérét" elpocsékolva. 

A másik nép ellenségnek titulálva,

méltóságát eltiporni nem hagyja,

s a rengeteg áldozattal

sosem lesz győzelem a gyilkos háborúkkal.

 

Sajnos az emberek világa arról szól,

hogy üzlet és üzlet, a harc az harc legyen,

az ostoba babonás előnyökért

kiírtja az ember az állatot egyetlenegy részéért,

amelyről azt hiszi, ő szebb és jobb lesz,

sőt, hogy erősebb és még többet élvezhet.

Mindent kitalál, hogy könnyebb legyen élete,

amellyel történik technikai fejlődése,

de közben rengeteg kárt okoz vele,

aztán, hogy kijavítsa ezeket,

töri agyát, mit tegyen,

ám kényelmének árárt más fizeti meg,

és dolgozik helyette, sőt érette,

vagy akár meg is semmisülhet

környezete tönkretételével.

 

Sokx az egyik ember boldogsága azon múlik,

ha egy másik ember boldogtalanná válik

vagy élete e földön befejeződik,

s ezáltal biztos helyet ad hagyatékával

még akkor is, ha vágyva számolt

anyagi- és saját örökkévalóságával.

Az élethez mindenkinek hozzá kell jutnia,

de sosem a másik rovására,

ám ha eljött alkonya, ideje, hogy pihenjen,

és más is tapasztalatokat szerezzen,

a világgal harmóniában éljen.

 

Aki elfelejti állandóan szavait és tetteit,

nem hülye, hanem  felelőtlen:

nem vállalja saját magát és nem becsüli társait,

de elvárja, hogy más ne legyen ilyen,

s közben nem látja önmagát, hogy milyen.

 

Aki hazudik, az is önzésből teszi, és akinek hazudik, azt hülyének nézi:

azt hiszi, eltájolhatja,de ha az rájön, ez magát vasalja,

hazug védelmével megbízhatatlanságát fokozza.

S ha még tetézi azzal, hogy a másikat okolja,

amiért ilyen és csak megérdemelten visszaadja,

ez a rejkik szerint az emberek egymásnak tükörhatása.

Szerintem a felelősség áthárítása,

 mert miért kell mást okolni a saját hibáért,

közben csak védte az önérzetét,

és utána még elvárja, hogy szeressék.

Ha mindkét fél vétett egymásnak, megértem,

hogy kéri az egyik fél, felejtsék el,

de ha csak az egyik engedi meg magának,

hogy rosszalkodjon, és ezzel a másiknak fájdalmat okozzon,

jogosnak véli, hisz' magát előbbre veszi,

ám  ne kívánja, hogy fogják majd szeretni.

Csak azért, mert magától elszállt,-pedig magába szállhatna,

talán ezt megtenni azért nem tudja,

mert az öntúltelítettsége miatt nem fér be magába.

Ezért nem látja önmagát, és ezért nem ismeri be saját hibáját.

 

Aki ígérget,szeretne megfelelni a másiknak,

de semmit nem tesz érte,nem tartja be szavát,

saját magát meghazudtolja, áljóságát mutatja,

evvel megbízhatóságát takargatja,

és még udvariasságnak érzi, 

ha így rázza le a másikat. 

 

Világunkban egyetlen örök van: a változás,

de a legtöbb ember u.olyan marad,

csak a jellemét változtatgatja.

 

Az emberek szeretnének  jók lenni,

de bátorságuk hozzá nincs, ám a rosszhoz van merszük.

Megtévesztő az emberek jellembeli ingadozása,

de logikai figyelemmel követve, lehetőséget adva

szokásaik kitárulkozására:

amikor nem érdekük, semmibe vesznek másokat,

s kínosan viselik, ha ezt észrevevék és észbekapva

kifogásokkal szabadkoznak.

Ilyenkor nagyon jól ki lehet őket ismerni.

 

Mindenki szerepet játszik, önmagát nem meri adni,

fél, hogy kiderül, milyen gyarló,

pedig éppen a mindenáron elérő célját képviselve mutatkozik,

hogy ő csak egy "zokni".

 

Nincs új a nap alatt,csak a módszerek változnak.

Akinek játék az élet, annak színház a világ,

melyben ahogy játssza szerepét,

úgy irányítja életét.

Én is játszom néha, de komolyan teszem,

mégis azt hiszik, hülyéskedem.

Amikor nagyon komolyan veszik irónikus megjegyzésem,

én nézem hülyének azt, aki hazug játékba kezdett velem.

 

Akik a törvényt hozzák,  közülük sokan be sem tartják,

színt játsszanak, mintha színházban jásszanának,

hivatalukkal visszaélve brillíroznak.

 

Ez az anyagi élet maga a pokol,

már azóta, amióta Ádám hagyta magát elcsábulni Évától,

és a titott almába belekóstolt.

Azóta korrupt a világ kezdettől fogva,

és ezért kárhozott, ki Ádámként született e világra.

Kevesen vannak, akik a kísértésnek ellenállnak,

de nekik duplán erősnek kell lenniük tartással,

szemben a gerinctelenek nyomulásával.

Tudva levő: semmi sem kötelező,

de tetteinket vállalni kell, ha rosszul sül el,

és nem mást okolni azért,

csak a  visszaélt bizalom kijátszásával

megszerzett jobb létért.

 

Mindenki plusz-minusz 10%-ban annyit keres,

amennyi az önbecsülése:

a kevés pénz nem boldogít, de a sok mámorít,

és ki hogyan osztja be,

annyi marad megélhetésére:

a kevés a szükségletekre, a sok az igényekre,

ami luxus a kispénzűeknek, az természetes a nagyokénak,

de ha utóbbi a pénzéből veszít,

annak már az is nyomor,ha fele pénze nincs.

A kevés pénz viszont kreatívvá tesz,

míg a sok utáni vágy

butító kapzsisággal eltespedtet.

 

Hogy kinek mi a jó, az fontos neki,

ez értékrendjétől függ, ami

akkor hibás, ha más kárára teszi

vagy mással végezteti.

Ám magának is árthat lustaságával,

mert nem számol amiatti bajával.

 

Sok apró megnyilvánulásból meg lehet ismerni az egyén stílusát:

kézfogásából határozottságát,

lépései ritmusából dinamizmusát,

hangszíne jelzi indulatát,

testtartása szilárdságát.

Ám egyénenként változóan uaz a jellegzetes megnyilvánulás

ellentétes tulajdonságot takarhat,

és hasonló gyakori viselkedés egy jellemre utalhat.

 

Aki nagyobbnak és jobbnak szeretne látszani,

de nagyobb és jobb nem akar lenni,

mert ahhoz magát össze kéne szedni,

csak áltatja magát és másoknak tetszeleg,

hogy ne sajnálják, milyen tehetségtelen.

Pont ezért, mert nem bizonyítja, hibáz,

és evvel ellenkezőjét éri el duplán:

nem becsülik eredetijét sem szimplán,

mert nem fogadja el, s így letagadja  saját magát.

 

Mindenki jó akar lenni, de mivel olyan  macerás:

kényelmetlen erőfeszítés nekik a következetes kitartás,

mint a fogadalmat betartaniuk az embereknek:

ha el is értek egy kis eredményt, hamar visszaesnek.

Tudják, mit kéne tenniük, de tudat alatt marad,

amit a lélek megtart és a súlya nyomja majd.

 

 A kapzsiak, mint a rögtön élvező férfiak,

infantilis emberek maradnak,

mindent azonnal  "akarnak."

 

 Az igazságot áhítja mindenki,

de a büntető igazság nem kell neki,

csak ha a rosszat más érdemli,

és a jót ő kapja ki.

Viccnek veszik meggondolatlanságukat,

de amiért mondják, nem veszik komolyan.

Mindennnek van alapja, mert igazságot tartalmaz,

és ha vkik keverik a dolgokat, minősítik magukat:

saját értelmi szintjükben zürzavaros gondolataikat.

 

Az emberek a másik kegyeit keresik, miközben egymást átverik,

öncélú kedvességgel magukat behízelgik,

de valójában kijátsszák társukat, s ezzel

edzik agyukat, hogy rafinált eszükkel egymásén túljárjanak,

ami által kiemelkedtek az állatvilágból, így csak állatfelettiek,

az ilyenekre mondom: ember a talpa alatt,

ezért nem is ember, aki emberséges,  hanem "emberfeletti".

 

 Van, akit a gyűlölet élteti és erőt ad,

de az egymás elleni önvédelem ördögi kör marad,

amiből kompromisszum nélkül kitőrni nem akar és bentragad.

A gyűlölet nem segít csak szít,

a gyűlöletet bosszúval nem lehet legyőzni,

a vérrel semmit nem lehet eltakarítani,

a gyűlöleten felül kell emelkedni.

 

Amikor az emberek nem tetsző tanácsot hallanak,

amit nekik kellene, hogy megcsináljanak,

azt mondják, törődj a magad dolgával,

de mástól várják el , hogy azonnal segítsenek,

tegyenek félre mindent és vele törődjenek.

 

Mint a gyerekek, úgy irigylik a felnőttek a másét,

a gyerekek egymás játékát jobbnak látják,

a felnőttek a szomszéd tulajdonát:

zöldebbnek a fűjét, szebbnek a feleségét,

mert még nem ismerik, vonzzák őket az ismeretlen,

de ha nekik kéne megdolgozni a szépségért,

az már annyira nem kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

Aforizmák, axiómák

2008.11.04. 11:16 AdAnna

A tudás hatalom, az igazság erő - az igazság tudása: hatalmi erő,                                 amiből sajnos a manipuláció érvényesül. 

Az igazság  1 betű  híján:gazság./Hofi Géza  nyomán./ 

Juszticiának a szeme bekötve azért van, hogy ne lássa, amiért ki kéne állnia.

Az igazság relatív, ezért sosem lehet a Földön igazság,

mert a bárányok és a farkasok számára nem ugyanaz a szabadság.                                                                                                                                                        

A  kiváncsiság: kalandra éhes ismerkedés; az érdeklődés: érdemleges megismerés.

Mindíg áldozattal jár a jó, ami a rossz által kimutatható,                                               de a rosszat le kell győzni ahhoz, hogy elérjük a jót.

Sakkjáték az élet: sokx mattot kapunk,                                                                    de figyeljük csak, mi mikor adunk.

A világ úgy van megteremtve,hogy mindennek megvan az ellenszere,                            ami az ember dolga kihívásként felfedezni és jóra használnia.

Aki elfogult vagy előítélete van,                                                                              az lehet csak igazán vak,                                                                                     mert imádottján vagy ellenfelén nem látja,                                                                 valójában mit takar.

Ha nincs konkrét célod és az ahhoz vezető út , amit végig kell járnod,                         idődet és energiádat feleslegesen pazarolod,                                                              a segítőidet kihasználod, magadat pedig kifingatod.

Minél őszintébb az ember, annál eredetibb,                                                                 a játékot komolyan veszi, a játszótársát nem játékszernek tekinti,                                 hanem egyenjogú félként tiszteli,                                                                             a szabályok betartásával együtt a játékot élvezi,                                                        így fiatal marad nem csak belül, de kívül is.

A természet örök, mert állandó megújulásra kész és élne még,                                       ha az ember, mint a természet részeként meg nem ölné környezetét.                             Kapzsi vágyból sajnos hatalom az ember a természet felett,                                          mikor  pillanatnyi haszonból írdatlan erővel pusztítja el.                                                 Tudatlanul élvezi a mát, a jövőre nem vigyáz,                                                             a delíriumától nem lát, elszórakozva eltékozolja örökségét,                                            amivel eljátssza az emberiség jövőjét.

Minden szent ünnepen a szépre és jóra éhes emberben                                               megmozdul a vágy a szeretetre, és a körmenetre elmegy,                                            de évközben a tisztesség neki már nem megy.

Aki nem ismeri az illemet, az a tapintat logikáját sem.                                                   Pl.: mi mikor jó a másiknak készségesen.

Kinek amilyen a felfogása, olyan a problémamegoldása.                                                 A megpróbáltatásokkal erősödünk, ha helyes problémamegoldással átvészeljük,                 de ha helytelenül vesszük: a problémafokozással másokat is gyengíthetünk.

Ha hiszel Istenben, arra gondolj: ha embertársad bántod, Istent is bántod,                     és magadat is, mert egyek vagyunk valahol,és az együttes fájdalom megmérgezi a sorsod.

Szerintem csak egy vallás van: A TISZTESSÉG.

Akinek elfogyott a lelkiereje,azt hiszi, elhagyta Istene, pedig ő vesztette el.

A kilátástalanság tehetetlenné tesz, reménykedve csak imádkozhatsz,hogy nem így lesz,

hiszed,de nem tudod, mert csak tettel bizonyíthatod, s mivel a hit tett nélkül meghal, 

a tehetelenséggel kilátástalan maradsz, és ha csak okoskodsz, a tett is meghal. 

 

 A politika is egy vallásforma: a papolás szónoklata.

A politika= a pofátlan diplomácia művészete. 

A politika olyan taktika,

amely a haszon érdekében a szövetségest is elárulja:

a közös ellenség ellen szövetkeznek, de miután leverték, egymásnak esnek.

Ha 2 ellenség egy harmadikat erősítve kijátssza egymást,                                           visszaüthet a céllövés a megerősödött 3. önhatalmú érdekéért.                                   

mert minden erő a hatalomról szól,

még a legkisebb szoros kapcsolatban is:

a kedvességgel a szeretet manipulálható.

 

A politika bármely társadalmi rendszerben

saját nemzetét módosult idegállapotba manipulálja,

és csoodálkozik, ha népe ellene fordul, mikor feleszmél,hogy kihasználták,

válszul még jobban megalázza, mint ahogy a varázsló teszi Márioval.

 

 

A mindenkori magyar szocialista kormány olyan, mint a magyar foci:

húzza az időt önmagát kímélve, a munka látszatát keltve a bizonytalanságában,

és proli módon  kezeli a nép vagyonát:

amint nagyobb pénzhez jut, magára költi és a rezsit már nem tudja kifizetni,

aztán panaszkodik, hogy milyen nagyszükségbe került.

 

 A mese olyan történet, amely a valóságból ered,

de megmutatja, hogyan kéne végződnie.

Mindenki szereti a mesét, annak igazságát,

mégsem mutatja meg tetteivel az egymásért lemondást.

Csak előre ígért jutalomért képes a legtöbb ember jót tenni,

mégis csodálkozik, ha megzsarolja valaki,

aki evvel biztosítja magának is a hasznát.

Erre érvényes a közmondás: Jó tett helyébe jót várj,

mely kölcsönösen önző jótevést kíván.

 

Tehát rossz ez a mondás: Jó tett helyében jót várj,

mert ha érdek szerint vagy jó, 

olyan, mintha megzsarolnád jóval a jót.

 A segítség csak adás és nem kölcsönadás, tul.képpen:önzetlen szeretet.

 

Az is furcsa mondás, -amely csak figyelmeztető lehet,-

Ki kardot fog, kard által hal meg,

mert lehet koravén, de vénkort nem él,

mint ahogy az sem, aki a békéért harcol békésen,

mégis erőszakosan hal meg,

mivel az erőszak ellen szólni mer.

 

A maneken csak 1 mozgó próbababa,

azért olyan egyszálbelű,

hogy csak a divatruha mutathasson rajta.

 

Az életkor megnyújtása= a hosszú élet büszkesége:

   alig tud járni már az ember,

   de büszke, hogy 100 éves.

   Hogy mire jó ez?! 

 

 A szappanopera: tanmese együgyű felnőtteknek.

 

  Az egész történelem is csuopa szappanopera:

ármány a hatalomért, háború egy nő miatt,

de valójában a nő birtoklásáért,

és általa egy újabb birodalom meghódításáért.

                                             

 A boldogság olyan, mint az orgazmus:megérint és vibrálva átfut rajtunk.

 A boldogság szenvedély, mindenki  keresi, amíg él,

s mint a jóból is megárt a sok, aki sokáig hajszolja, végzete szenvedés.

 

A megszokás hatalma a kényelem,

amelyből nem kíván kitörni a maradi, önzőn buta ember,

s a cél felé haladást összetéveszti a kitaposott ösvénnyel.

 

Ha sietsz a jövőbe, elmulasztod a jelent,

mikor átlépsz a problémákon, a múltad ragad el.

Ha 1x-re többet akarsz, 

a sakktáblán is csak egy lépésben juthatsz,

vigyázz, hogy legalább egy célod megtarsd.

 

Aki illúzióban él, tévhitben remél,

mely csak hazugságot ígér,

hiába akarja csak a jó és szép érzését,

a rossz duzzasztja félelmét.

                                                          -2.-

 

Unalom nincs csak unalmas ember.

 

Aki nem lát tisztán, az tisztátalan:

az előítéletétől vagy elfogultságától.

 

 Ahol a jogokért is harcolni kell, ott nincs szabadság.

 

 Azt mondják a reménykedők:

A remény hal meg utóljára,

de ha előbb hal meg az ember,

ezért az a mondás:

Addig élsz, míg remélsz.

komment

Az életről

2008.10.08. 20:37 AdAnna

Az emberi élet a nemek értelmetlen harca, 

amíg ez tart,az emberiség csak

éldegél nyughatatlan.

Az élet a jó és rossz harcának színtere,

sokszor egymást ellenségnek nézőn félreértve,

mely nemzedékeknél hosszabb időben mérve

ismétlődik a történelem korszerűbb körülményiben.

 

Nem értem, miért van, ha jó vki,

az életében miért nem becsülik,

és ha igaz a karmikus reinkarnáció,

miért az előző életért kell a köv-ben felelni,

miért nem rögtön kapja mindenki, ami jár neki?

Talán ez azt jelenti, hogy nem jutalomért élünk,

hanem hogy minél tovább bírjuk megedzve szenvedésünk?

Vagy valóban ezt érdemeljük,

mert előző életünkben makacsul sok rosszat tettünk,

és az utána köv-ben ezt csak

csupa jóval lehet jóvátennünk?

Tudom, semmit sem lehet eltörölnünk,

mert letagadnánk mindazt, amiért kell felelnünk,

és talán ezért kapjuk lehetőségként az új életünk.

 

Az élet az érzelmek iskolája is,

anélkül személytelenek lennénk.

Nem szenvednénk, ha nem éreznénk,

de érzések nélkül értékelhetetlen élni,

s ki hogyan értelmezi, úgy is szenvedi.

 

Bárminek a jelentését hiába érted,

ha nem élsz tudásod szerint.

Anélkül nem tudnád igazán érezni sem,

amellyel egésszé alakulnak tapasztalataid.

 

Az Árnyékország c. film nyitott kérdésére a válaszom:

        Az élet értelme a tapasztalás,

de mivel fáj, úgy érezzük, nincs értelme.

Ha jó a tapasztalás, amikor vége,

az is fájdalmassá tesz, de mert ebből tanulunk,

ezért van értelme.

Mindent meg kell tapasztalnunk, hogy viszonyítani tudjunk.

Aki tudatlanul fogadja tapasztalatait,

mert kikerüli annak ismerveit,

nem bírja el annak fájdalmát, nem fogja fel, mit miért tesz,

ezért nem ért semmit sem,

s fájdalma nem múlik el, mert nem tudja, mit tűrjön el.

A tapasztalatszerzésben jellemünk erősödik,

evvel személyiségünk fejlődik,

és hogy mindent hogyan értelmezünk,

aszerint cselekszünk.

 

Az élet ördögi kör,

melyben a jók is kárhoztatva vannak,

és főleg a nők, mert hiába vonzzanak mágnesként,

a valóságban az ellenpólusok

mindíg taszítják egymást,

csak ha legyengülnek, akkor közelednek,

de más irányba, mint a // vonalak

a végtelenben találkoznak:

a horizonton, optikai csalódásban.

 

A születés és a halál közti idő

olyan hosszú intermezzó,

amelyben az öröm csak átmeneti illúzió,

viszont sokat kell érte tenni.

Ám van, akinek ez a kárörvendés,

amiért nem kell csinálnia semmit.

 

Segítséggel jövünk a világra,

de egyedül megyünk a halálba,

ám min2-re igaz ugyanaz:

ha akarjuk, ha nem,

megtörténik mindannyiunkkal.

 

Az öngyilkos csak sietteti a halált,

mert nem bírja el az élet halálát,

s a halott élete helyett inkább

választja a nyugalmat ígérő könnyű halált,

amibe menekül,

mert helyzetét kilátástalannak érzi végtelenül.

 

Az örök élet nem 1 emberre vonatkozik,

mint ahogy az önzők magukra értelmezik.

2 ember egyesülésének gyümölcsével folytatódik.

Semmi sem örök, minden változik,

nem marad uaz, mégha meg is marad.

Ha morbid akarok lenni:

   A dolgok lehetnek ugyan különfélék,

   de attól egyik sem jobb v. rosszabb a másiknál még,

   minden "szar", tul.képpen végtermék,

   mivel mindig u.az a végeredmény.

   

 Várakozással telik el életünk:

     mindíg várunk v.mire vagy v.kire,

     hogy minél előbb jöjjön el vagy múljon el,

     ám semmit sem  szabad elsietnünk,

     türelmetlenül elébe mennünk,

     ki kell várnunk a megérett időt,

     és akkor íziben cselekednünk.

 

Tehetetlenség jelentkezik pozitív és negatív értelemben is:

     aki mindent megtett és vár a sikeres eredményre,

     ill.az is, aki semmit sem, ám u.úgy vár és bízik reménykedve,

     esetleg a sikerért imádkozik, amely csak pótcselekvés,

     nagyhatású placebó, mert egy időre megnyugvást adó.

      

 A brutálisan önző alkalmazkodás törvénye: / pedig a talpraállás nem jelenti az eltaposást/

    A földi élet úgy marad fenn, hogy egymást eszik az élőlények.

    Az egyik faj kiírtásával a vele táplálkozó másra facsarodik.

    Az ember mindenevő: 1x-re fogyaszt bármit,

    még a saját fajtáját is eszi,

    mikor idegileg tönkreteszi.

    S mivel terjeszkedik, az egész világ kell neki,

    megbolygatva a mikróorganizmusokat,

    melyek kénytelenségükben másik gazdahelyet keresve,

    beletelepszenek az emberbe,

    aki ezáltal új, esetleg halálos betegséget szenved el.

    Ez feladatot ad a kutatóknak és kihívás lesz munkájukban,

    a kóokozók elleni küzdelem,

    mely nehezedik az állatok szenvedését súlyosbítva,

    a terróriumuk szűkítésével életüket manipulálva.

 

    Terrorizmus dúl a világban, a lelkekben:

ahol  "béke" van, szavakkal, ahol háború, ott fegyverekkel.

Mindenhol ölik egymást az emberek,

csak az utóbbiban gyorsan elintéződnek:

a test hamarabb pusztul el, s vele mindene.

 

 

 Mindenért meg kell küzdenünk, azért is tenni kell, ha csak esélyes,

a jogunkért is harcolni kell, ami talán nem is sikerülhet.

Hogy kinek miért mennyit kell dolgozni,

az tőle függ és körülményeitől,amelyeket meg is változtathatunk,

ám annak mértéke azon múlik, honnan indultunk ki,

mely egy adott helyzet, amibe beleszülettünk.

 

       Végkövetkeztetésem az élet céljáról:

Tudatunk irányítsa ösztöneinket, hogy tudjuk, mit akarunk és mit nem.

Hogy miért vágyakozzunk:csak azért, amit elérhetünk,

s vállaljuk következményeit felelősséggel.

Az élet lényege:

feladatainkat felismerjük,és azoknak eleget tegyünk:

kölcsönös jóindulattal mindenki hasznára legyünk, együttműködjünk,

és ajándékként midannyian együtt örülhetünk.

Magunkat úgy szeressük,

hogy épségben tartsuk tiszta bensőnk és külsőnk,

így jó lesz a közérzetünk.

Amíg élünk, megtehetjük, de ha célba ér életünk,

a halál pillanatában késő sajnálkoznunk.

 

Mindenkinek végig kell járni az útját,

és ha hozzá még plusz keresztet kreál,

annál szövevényesebb lesz élete,

és messzebb útjának vége,

hogy helyesen elérje.

 

A legszörnyűbb az életben az az érzés,      

amikor a szülőanya elveszíti gyermekét,      

kinek életet adott, mégsem tovább él:

később született s előbb fejezi be életét.

A saját élete megszűnik folytatásaként,

végzete a lélegzés élő félhalottként.

 /Ezt még 2003-ban írtam, és 2006-ban megölték egyetlen gyermekem a 33.életévében./ 

Ahogy élsz, olyan minőségű az éned,  

de ha többet teszel érte mint kéne, hiába fárasztod lényed,

belehajszolod magad a betegségbe,

és nem marad erőd, se kedved az összekovácsolt értékeid élvezetére.

 

Amint élsz, olyan minőségű az éned,

ám mikor már csak félig élsz,  az életed létét félted,

mert  a vég közeledtét érzed.

 

 Az egész élet verseny a sorssal,

Ha nem találsz a helyes útra, segítők terelő jótanácsára,

a mérsékelt életvitelhez való tűrőképesség híján

elveszel a nagyvilágban.

 

Sokx úgy érzem, a földi élet Isten színháza,

ide száműzte a rossz angyalokat egymás boldogítására,

szabad akaratot adva nekik,

hogy csinálhassanak egymással bármit:

aki keményebb, önzőbb, rafináltabb módon él, itt győzhet,

és fentről lenézve valóságshowját nézi Isten.

 

Ebben a rohanó világban, egész napi hajtásban,

nincs családi- és magánélet párkapcsolatokban,

csak hirtelen összefutott találkozásokban.

 

 JÖVŐKÉPEM:

A csillagászok szerint közelebbnek tűnik az élet kihülése a Nap kiégésével,

mint a szigulariás: az idő és tér megsemmisülése

az emberiség meggondololatlanul gyors technikai- és civilizációs fejlődésével járó

mérgezésével a Földön és légterében,  amely a fekete lukat okozza,

amit én a nemezisnek látom, a büntető igazságnak.

A globális felmelegedés a CO2 növekedésével óriási öngólt végez egyfolytában az ember.

(200 m/év csökken a C2O-ot tartalmazó légtér szintje: az ionoszféra./

S idővel más bolygón létet teremtve, akik meg tudják fizetni, átköltöznek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                                                                                                                                                                    

 

 

komment

Mottóim

2008.09.18. 18:36 AdAnna

 

Semmi sem biztos, de bármi lehetséges.

Véletlen nincs csak váratlan törvényszerűség.

A csodát nem várni, hanem csinálni kell.  /Nem elég hinni, tudni kell./

Mindent lehet, de nem mindent szabad.

Bizonyítani állandóan kell.

Akinek nincs földje, magára vessen.

A lehetőséggel élni és nem visszaélni kell.

Csak tiszta érzésekkel lehet tisztán élni.

Nem panaszkodni, hanem tenni kell ellene.

Figyelmesség nélkül kevés a figyelem. - Nem elég nézni, látni kell.

Együtt élni odaadón, a másik lelkét meg nem bántón.

Nem sértegetni, hanem megértetni , a helyzetet letisztázón.

Ami tőlem függ, azt megteszem, de ami mástól, abban csak reménykedhetem./ezért más a jelentése az akarom és a szeretném kifejezésnek./

 A szégyenérzést nem kell tagadni, jóvátétellel ki lehet váltani.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

Ars poetikám és szózatom

2008.09.06. 14:02 AdAnna

Ne kutasd, honnan jöttél és hová mész,                                    

csak végezd a dolgod, amíg élsz,

s meglásd, a helyes jelennel 

rendben lesz mindig múltad és jövendőd.

 

SZÓZATOM:

Állj sarkadra magyar, ne tagadd tetteiddel szavad,

ne változtasd véleményed, érdekből fitogtató látszaterényed,

remélve, hogy jól helyezkedsz, és előnyöket megvehetsz.

Ne  ígérgess, hanem cselekedj, mindenki hasznára igyekezz.

Szólítom értelmed, mutasd meg, bizonyítsd jobb énedet,

mellyel sorsodat tiszta lélekkel élheted.

komment

süti beállítások módosítása