HTML

Férfiakért a nõk védelmében

Amit látok, ahogy látom, ahogy gondolom, ahogy értem, amit tapasztalok és ahogy érzem. Az eberek egymáshoz való viszonyulása, egymással való viszonya, embersègességùk és embertelenségük.

Friss topikok

Emberjellem

2009.03.02. 18:50 AdAnna

Minden ember egy külön egyén:

individuális:egyedi, sajátos,

ám sajnos individualista:önző is.

Nem vagyunk egymás tulajdonai csak hozzátartzói,

s mivel egymásból leszünk, mert egymáséi lettünk,

nem jelenti azt, hogy egymást kisajátíthatjuk,

kihasználjuk és elhasználjuk.

Egymás kiegészítöi vagyunk mentálisan és fizikálisan,

és  mindenkinek csak akkor jó, ha kölcsönösen hasznosan.

 

Aki nem tudja, mit tesz vagy nem, aszerint végez,

s azt letagadón kifogásokkal védekezve nem vállalja önmagát,

megbízhatalan hangulatember, szeszélyes, labilis,

felelőtlen az érzelmeiben is.

 

Az ismert jelen az embereknek jelentéktelen,

az ismeretlen jövő csak jobbnak képzelhető,

mert a holnaptól várnak még többet,

pedig ha megbecsülnék a közelit,

valóban szép lenne a távoli is.

A jót nem becsülik, csak ha elveszítik, akkor hiányzik,

mert olyan természetes, ha jó történik,

de az már rossz, ha nincs.

Csak később bánják, hogy jó szó nélkül hagyták,

szembe nem dícsérik, úgy érzik, magukat kisebbítik,

s szeretik halála után, mint Otello Dezdemonát.

Shakespeare is így érezte:

       "Fáradt vagyok, ringass el, ó halál,

        az érdem itt koldusnak született."

 

Azért bántják egymást az emberek,

mert csak a saját fájdalmukat érzik,

a másikét észre sem veszik, sokszor félreértik,

de meg nem kérdezik, hogy megértsék őt is.

A fa sem sír hangosan, hallhatóan,

mégis fáj neki, mikor belevágnak.

 

Az emberek titokba zárják bánatukat, és ha a téma megközelíti azt,

mintha szégyelnék bajukat, a gőgtől megsértve érzik magukat,

amitől még mélyebbre nyomják fájdalmukat:

megfertőzve a lelküket, mely nem bírja el,

kifut a testükre megmérgezve.

Pedig nem szégyen a fájdalom, csak ha másnak okozzuk,

de ha érdekli mást is, tapintatlanság elhárítani,

hisz' szeretne együttérzéssel könnyíteni.

 

Mindenki szeretné, ha elfogadnák, de nem tesz olyat, amit más kíván.

A szexet megkapni nem elsődleges, elérni azt a legvégső eset,

mert a test melegével nem játsszani kell, annak lelkét megnyerni érdemes,

és a kitárt bizalommal a csúcsra juthat el.

 

Az emberek  a bajtól pánikszerűen menekülnek, nehogy megbírkózzanak vele,

annyira féltik magukat, hogy közben bajban hagyják társukat,

de ha ők nem tudnak szabadulni, elítélnek másokat,

miért nem segítettek neki.

 

Az emberek szűk látókörűek:

azt hiszik, amit nem látnak, az nincs,

tehát nem is létezhet: idealista szemléletűek.

 

Legtöbben a saját érdeküket féltik,

és ha más velük együtt nem működik, képesek őt zsarolni,

de ha ez sem működik, az akarnok őrült a "szófogadatlant" megöli.

 

Sok ember úgy alkalmazkodik, hogy alakoskodik:

képmutató, ez olyan undorító.

Fehérnek mutatkozik, aki 7 színű,mert a fehér 7 szín összetevőjű.

A fekete 1 konkrét szín, amely nem véletlenül

a halált szimbólizálja, mely biztos kimenetelű.

 

A képmutató emberek nem szégyellik, amit rosszul tettek,

de rosszul viselik, ha nyíltan megszégyenülnek.

Akkor miért csinálnak szégyenleteset?

 

Nem illuzió a világ, -ahogy sokan mondják-,

hanem csupa hazugság.

Nem Isten verte meg, hanem az emberek,

akik saját maguk gyilkosai:

mindent kifosztva elpusztítanak

önzésük miatt.

Így sose lesz béke az emberekben,

ha mindig többet követelnek,

semmivel sem elégedettek: telhetetlenek.

 

Az embereknek szükségük van vezetőre,

aki a jó úton vezeti és összetartja őket,

mert maguk nem tudják, mi a helyes,

és mindegyiket a hangulat uralja,

a jó vezető irányítani tudja,

hogy a közös célt közösen elérjék majd.

Ám mivel  sok az álpróféta,

és az emberek hiszékenyen bódulnak a szép szóra,

eltereli őket saját céljaira,

és sorsukat a mélybe sodorja.

A történelmet a politika írja,

a sok álpróféta, hogy saját érvényét igazolja,

felhergeli népét a hazaszeretetre hivatkozva,

s felhasználja "saját hitvérét" elpocsékolva. 

A másik nép ellenségnek titulálva,

méltóságát eltiporni nem hagyja,

s a rengeteg áldozattal

sosem lesz győzelem a gyilkos háborúkkal.

 

Sajnos az emberek világa arról szól,

hogy üzlet és üzlet, a harc az harc legyen,

az ostoba babonás előnyökért

kiírtja az ember az állatot egyetlenegy részéért,

amelyről azt hiszi, ő szebb és jobb lesz,

sőt, hogy erősebb és még többet élvezhet.

Mindent kitalál, hogy könnyebb legyen élete,

amellyel történik technikai fejlődése,

de közben rengeteg kárt okoz vele,

aztán, hogy kijavítsa ezeket,

töri agyát, mit tegyen,

ám kényelmének árárt más fizeti meg,

és dolgozik helyette, sőt érette,

vagy akár meg is semmisülhet

környezete tönkretételével.

 

Sokx az egyik ember boldogsága azon múlik,

ha egy másik ember boldogtalanná válik

vagy élete e földön befejeződik,

s ezáltal biztos helyet ad hagyatékával

még akkor is, ha vágyva számolt

anyagi- és saját örökkévalóságával.

Az élethez mindenkinek hozzá kell jutnia,

de sosem a másik rovására,

ám ha eljött alkonya, ideje, hogy pihenjen,

és más is tapasztalatokat szerezzen,

a világgal harmóniában éljen.

 

Aki elfelejti állandóan szavait és tetteit,

nem hülye, hanem  felelőtlen:

nem vállalja saját magát és nem becsüli társait,

de elvárja, hogy más ne legyen ilyen,

s közben nem látja önmagát, hogy milyen.

 

Aki hazudik, az is önzésből teszi, és akinek hazudik, azt hülyének nézi:

azt hiszi, eltájolhatja,de ha az rájön, ez magát vasalja,

hazug védelmével megbízhatatlanságát fokozza.

S ha még tetézi azzal, hogy a másikat okolja,

amiért ilyen és csak megérdemelten visszaadja,

ez a rejkik szerint az emberek egymásnak tükörhatása.

Szerintem a felelősség áthárítása,

 mert miért kell mást okolni a saját hibáért,

közben csak védte az önérzetét,

és utána még elvárja, hogy szeressék.

Ha mindkét fél vétett egymásnak, megértem,

hogy kéri az egyik fél, felejtsék el,

de ha csak az egyik engedi meg magának,

hogy rosszalkodjon, és ezzel a másiknak fájdalmat okozzon,

jogosnak véli, hisz' magát előbbre veszi,

ám  ne kívánja, hogy fogják majd szeretni.

Csak azért, mert magától elszállt,-pedig magába szállhatna,

talán ezt megtenni azért nem tudja,

mert az öntúltelítettsége miatt nem fér be magába.

Ezért nem látja önmagát, és ezért nem ismeri be saját hibáját.

 

Aki ígérget,szeretne megfelelni a másiknak,

de semmit nem tesz érte,nem tartja be szavát,

saját magát meghazudtolja, áljóságát mutatja,

evvel megbízhatóságát takargatja,

és még udvariasságnak érzi, 

ha így rázza le a másikat. 

 

Világunkban egyetlen örök van: a változás,

de a legtöbb ember u.olyan marad,

csak a jellemét változtatgatja.

 

Az emberek szeretnének  jók lenni,

de bátorságuk hozzá nincs, ám a rosszhoz van merszük.

Megtévesztő az emberek jellembeli ingadozása,

de logikai figyelemmel követve, lehetőséget adva

szokásaik kitárulkozására:

amikor nem érdekük, semmibe vesznek másokat,

s kínosan viselik, ha ezt észrevevék és észbekapva

kifogásokkal szabadkoznak.

Ilyenkor nagyon jól ki lehet őket ismerni.

 

Mindenki szerepet játszik, önmagát nem meri adni,

fél, hogy kiderül, milyen gyarló,

pedig éppen a mindenáron elérő célját képviselve mutatkozik,

hogy ő csak egy "zokni".

 

Nincs új a nap alatt,csak a módszerek változnak.

Akinek játék az élet, annak színház a világ,

melyben ahogy játssza szerepét,

úgy irányítja életét.

Én is játszom néha, de komolyan teszem,

mégis azt hiszik, hülyéskedem.

Amikor nagyon komolyan veszik irónikus megjegyzésem,

én nézem hülyének azt, aki hazug játékba kezdett velem.

 

Akik a törvényt hozzák,  közülük sokan be sem tartják,

színt játsszanak, mintha színházban jásszanának,

hivatalukkal visszaélve brillíroznak.

 

Ez az anyagi élet maga a pokol,

már azóta, amióta Ádám hagyta magát elcsábulni Évától,

és a titott almába belekóstolt.

Azóta korrupt a világ kezdettől fogva,

és ezért kárhozott, ki Ádámként született e világra.

Kevesen vannak, akik a kísértésnek ellenállnak,

de nekik duplán erősnek kell lenniük tartással,

szemben a gerinctelenek nyomulásával.

Tudva levő: semmi sem kötelező,

de tetteinket vállalni kell, ha rosszul sül el,

és nem mást okolni azért,

csak a  visszaélt bizalom kijátszásával

megszerzett jobb létért.

 

Mindenki plusz-minusz 10%-ban annyit keres,

amennyi az önbecsülése:

a kevés pénz nem boldogít, de a sok mámorít,

és ki hogyan osztja be,

annyi marad megélhetésére:

a kevés a szükségletekre, a sok az igényekre,

ami luxus a kispénzűeknek, az természetes a nagyokénak,

de ha utóbbi a pénzéből veszít,

annak már az is nyomor,ha fele pénze nincs.

A kevés pénz viszont kreatívvá tesz,

míg a sok utáni vágy

butító kapzsisággal eltespedtet.

 

Hogy kinek mi a jó, az fontos neki,

ez értékrendjétől függ, ami

akkor hibás, ha más kárára teszi

vagy mással végezteti.

Ám magának is árthat lustaságával,

mert nem számol amiatti bajával.

 

Sok apró megnyilvánulásból meg lehet ismerni az egyén stílusát:

kézfogásából határozottságát,

lépései ritmusából dinamizmusát,

hangszíne jelzi indulatát,

testtartása szilárdságát.

Ám egyénenként változóan uaz a jellegzetes megnyilvánulás

ellentétes tulajdonságot takarhat,

és hasonló gyakori viselkedés egy jellemre utalhat.

 

Aki nagyobbnak és jobbnak szeretne látszani,

de nagyobb és jobb nem akar lenni,

mert ahhoz magát össze kéne szedni,

csak áltatja magát és másoknak tetszeleg,

hogy ne sajnálják, milyen tehetségtelen.

Pont ezért, mert nem bizonyítja, hibáz,

és evvel ellenkezőjét éri el duplán:

nem becsülik eredetijét sem szimplán,

mert nem fogadja el, s így letagadja  saját magát.

 

Mindenki jó akar lenni, de mivel olyan  macerás:

kényelmetlen erőfeszítés nekik a következetes kitartás,

mint a fogadalmat betartaniuk az embereknek:

ha el is értek egy kis eredményt, hamar visszaesnek.

Tudják, mit kéne tenniük, de tudat alatt marad,

amit a lélek megtart és a súlya nyomja majd.

 

 A kapzsiak, mint a rögtön élvező férfiak,

infantilis emberek maradnak,

mindent azonnal  "akarnak."

 

 Az igazságot áhítja mindenki,

de a büntető igazság nem kell neki,

csak ha a rosszat más érdemli,

és a jót ő kapja ki.

Viccnek veszik meggondolatlanságukat,

de amiért mondják, nem veszik komolyan.

Mindennnek van alapja, mert igazságot tartalmaz,

és ha vkik keverik a dolgokat, minősítik magukat:

saját értelmi szintjükben zürzavaros gondolataikat.

 

Az emberek a másik kegyeit keresik, miközben egymást átverik,

öncélú kedvességgel magukat behízelgik,

de valójában kijátsszák társukat, s ezzel

edzik agyukat, hogy rafinált eszükkel egymásén túljárjanak,

ami által kiemelkedtek az állatvilágból, így csak állatfelettiek,

az ilyenekre mondom: ember a talpa alatt,

ezért nem is ember, aki emberséges,  hanem "emberfeletti".

 

 Van, akit a gyűlölet élteti és erőt ad,

de az egymás elleni önvédelem ördögi kör marad,

amiből kompromisszum nélkül kitőrni nem akar és bentragad.

A gyűlölet nem segít csak szít,

a gyűlöletet bosszúval nem lehet legyőzni,

a vérrel semmit nem lehet eltakarítani,

a gyűlöleten felül kell emelkedni.

 

Amikor az emberek nem tetsző tanácsot hallanak,

amit nekik kellene, hogy megcsináljanak,

azt mondják, törődj a magad dolgával,

de mástól várják el , hogy azonnal segítsenek,

tegyenek félre mindent és vele törődjenek.

 

Mint a gyerekek, úgy irigylik a felnőttek a másét,

a gyerekek egymás játékát jobbnak látják,

a felnőttek a szomszéd tulajdonát:

zöldebbnek a fűjét, szebbnek a feleségét,

mert még nem ismerik, vonzzák őket az ismeretlen,

de ha nekik kéne megdolgozni a szépségért,

az már annyira nem kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://adanna.blog.hu/api/trackback/id/tr21975937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása