Minden önzés, ha túlzásba viszik, tragédiába torkollik,

kapzsiságból megeszi jövőjét is.

Az önző embereknek fordított értékrendjük van,

nem azt becsülik, akinek-, aminek értéke van,

csak pillanatnyilag élvezetet kapjanak,

minden jelenlegi feltétel nélkül,

aminek későbbi visszahatásaival nem számolnak,

mert a korlátok megzavarják mámorukat.

A gyorsan halmozó élvezetükkel megalázóan sürgetik halálukat,

és a hasonló barátaik úgy szeretik, hogy ehhez hozzájárulnak.

A kapzsiak, mint a rögtön élvező ffiak,

infantilis emberek maradnak,

mindent azonnal maguknak akarnak.

Ami túl jó, az káros, pláne, ha sokáig élvezzük,

mert az ellentétére esünk.

A szenvedély szeretete kapzsi önzés,

nem megelőzi a rosszat, sőt tetézi.

Csak azért, mert jelenleg ízlik, pedig tudja fogyasztója,

hogy végzetes lehet neki,

mégis élvezi rendszeresen, aztán csodálkozik:

miért pont ő halhat bele,

s közben alázatos szeretettel hagyja,

hogy az egye meg.

Olyan függőségben él, amely tudatlan önjelölt rabként uralva,

kellemesen érzőnek tűnő önerőszak,

élete végéig élvez öngyilkosa,

melyeknek hossza fordított arányban van,

amíg a szíve bírja.

Ki minél feszültebb, annál jobban bírja a szeszt,

de ez a függőség átka is, mikor az élvezője nem tűri a stresszt,

és a piával hesegeti, de nem kergeti el.

Ki minél stresszesebb, annál jobban bírja a piát,

de ez a függőség átka is, amikor függője a stresszen nem jut át.

Akik szórakozásból szoknak rá,

számukra kezdődnek igazán a problémák.

A személyiség-zavarodottak később sem bánják,

mert be nem látják,

hogy magukat a halálba sürgetve jutalmazzák.

Az alkoholizmus igénye:

    Csak egy, de összetett fő eredete a 2 nemnél az erő pótlása ahhoz,

hogy önmagát fesztelenül érezhesse, hogy a felelősség terhének elviselését   

elnyomhassa tompított agyában.

Ezt tudat alatt szégyellve ellensúlyozzák sokan a környezetük agresszívitásásával.

Bármilyen művelt, de nem intelligens, nem látja be,

hogy a nehézségeket tudatosan nem viseli el.

Az értelem mindegyikből hiányzik,

mert szellemével engedi negatív késztetéseit.

Az alkoholba menekülőknél az önsajnálat így nyilvánul meg,

aki ráadásul mást okol mindenért, pedig az szenvedi el.

Durván hangzik, de én szenvedtem és a férjem halt bele.

Hiába mondtam neki: Megnézheted magad 40 éves korod után-,

még én is alig hittem el, hogy nem belebetegedett,

hanem 44 évesen elvitte a halál.

  Utolsó lélegzetig c. film nyomán:

   A lázas sötétség megfojt,

a törékeny remény álmos útra téved,

az élet megvámolja a romantikát,

mert korlátozza önmagát.

Az álom tönkretesz, barátom a halál,

a csillagok közel.

A felnőttek személyisége eltűnik,

szídják azt, aki mutatja a jó útat nekik,

mert ezzel magukat megalázva érzik,

pedig nyivánvaló, hogy magukat megalázottá teszik.

Én nem álmodoztam soha, önmagam becsaptam volna,

másokat sem ámítottam, sőt rájuk jobban vigyáztam,

bár ezért kegyetlennek mondtak.

Eszerint élvezik az emberek, ha illúzióban fetrengenek,

kiváncsiak, de a valóságot nem akarják elhinni,

és ha beüt a következmény, azt tudomásul venni.

Olyan zagyva képzelgésben élnek és undorító önzésben,

hogyha érdekelné is őket, észre sem veszik,

mindazt mások rovására is teszik.

Mások érdekében szólok, nem a magaméban,

megoldom tettekben is problémájukat,

de ha ők belőle nem tanulnak,

szerencsétlenségre hivatkoznak.

Van, amit helyettük nem csinálhatok meg,

és  nekem fáj legjobban, hogy tehetetlenek.

Nem sajnálatra méltók, mégis sajnálom őket.

Nem erőltetek senkit semmire,

a közös dolgokban megcsinálok mindent,

nem hagyom, hogy elvesszünk benne.

Vannak, akik pont ezért kihasználnak,

 de ácsi, mindennek  határa van.

Minden indíték szenvedélyből fakad,

de annak módja mutatja,

tulajdonosa mennyire uralja.

 A szenvedély a világ mozgatórugója,

a művészi alkotás érzelmi alapja,

a szerelem eksztázisa,

amíg káros hatások nélkül

bele nem hajszolja magát és környezetét

passzióból a passióba.

Aki tudatosan belemegy önzésből kicsit is a rosszba,

mely élesztőként duzzad nagyobbra,

menthetelen lesz kipróbálója, ha még folytatja,

a bűnnek lesz szolgája és korai halál a zsoldja.

Mikor nem tudsz uralkodni magadon,

a szenvedélybetegségbe menekülve azt hiszed,

senkit nem bántasz meg.

Ha magadért küzdesz, erős vagy,

ha másért, erősebb vagy,

de ha önző vagy, minden erődet

magadnak tartogatod,

és akkor vagy áldozat

végsősoron.

 A szenvedély végpontja a folytatásának kimerülése:

vagy a pénz pumpálásának kiapadásában,

vagy a pia által való kiütésben,

de ez átmeneti a másnapi felerősödésben,

mikor negatív visszaható erőként érvényesülve

hagyod a bűnös pénzszerzés kényszerét magadon,

a lelkiismeret kiiktatásával előnybe részesíted

a hedonista élvezetek folytatásához.

A szevedélybeteg nem igazi szerencsejátékos,

nem a szerencsés vég szenvedélyének legfőbb célja,

mint a távfutónak sem, hogy elsőnek  érjen célba,

hanem a tájban elvegyülve a szabadság mámorát élvezi.

A gépi játék szenvedélybetegének a nyeremény

csak a játék hevében pezsgő remény.

Ha nem kap az ember gyerekkorában intenzív szeretetet:

következetesen törődő foglalkozást,:

játékosan fejllesztve a szellemét,

hogy észrevétlenül természetes folyamatban megerősödjék,

az egymáshoz tartozás érzelmi kinyilvánításának

éreztetése és a kölcsönös visszajelzése nélkül

káros önzéssel eltelve, a nem törődést érezve,

környezetében nemtörődöm szabadsággal

magának mindent megenged,

válogatás nélkül, gátlástalanul megszerzi

az önérzetét nagyobbító, lelkifájdalmát elnyomó feltöltődést,

mint a hatalmi kielégítetlenségét hajszoló politikus,

aki diplomatikusan fogalmazott szélhámos szövegével

átveri a közösséget, meglopva szemének látóhatárát,

hogy elvehesse azon kivüli tartalmát.

Ha már ez sem  elégíti ki a szenvedélyfüggőt,

és még rá nem eszmél káros tartalmának tarthatatlanságára,

hogy értelmet talájon, vagy őt rávezetve hasznos célra,

ha magában nem is bízik, de elfogadja a segítő erőt,

már jó emberré válhat,

mert felismerve  nyomasztónak érzi

a sorozatosan károsító, mélyre süllyesztő szenvedélyét,

beismerve nyíltan tettét, elindul a megváltozás felé.